Egy gyógypedagógus gondolatai a felelősségről és hitelességről
Már több alkalommal írtam Nektek arról, hogy milyen különbségek vannak Anglia és Magyarország között a terápiákhoz való hozzáállásban és a keretrendszerben.
Hét évig éltem Angliában, ahol szigorú szabályok védik a gyermekeket a tudományosan nem igazolt eljárásoktól. Sok olyan módszer, ami Magyarországon hétköznapi, ott egyenesen bántalmazásnak számítana.
Amikor hazaköltöztem, ámultam és bámultam, milyen terápiacunami lett. 2013-ban, amikor végeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon, szomatopedagógia szakirányon, két alternatív mozgásterápia neve szerepelt az egyik főtárgyunk prezentációján: TSMT és DSZIT.
Amikor pedig hazaérkeztem, hát… kicsit én magam is elveszve éreztem magam. Végzett szakemberként, többéves külföldi tapasztalattal azt éreztem, hogy nem vagyok elég.
Na, de gyorsan megálljt parancsoltam ezeknek a kusza érzéseknek, és azt mondtam magamnak: „Manka, Te a Bárczin végeztél! Kőkemény képzésen, ahol rendes anatómiát, idegélettant, funkcionális diagnosztikát tanultál a kor nagy oktatóitól.”
Elhesegettem a nyomást, de rögtön jött a következő érzés: „Te jó ég, ha én el vagyok veszve szakemberként, akkor a szülő, aki gyermeke számára próbálja megtalálni a legmegfelelőbb támogatást, milyen mélységben lehet a bizonytalanság tengerében?”
Még angliai éveim alatt megfogadtam, hogy a jó gyakorlatot és a szemléletmódot fogom hirdetni – így most is azt teszem.
Nincs rendben ez így.
Nincs.
A bizalom az építőköve minden emberi kapcsolatnak – a terápiásnak is. A legalapvetőbb kő.
Ez a terápiák és módszerek rengetege nemcsak a terápia irányába, hanem olykor a „szakember” felé sem építi a megfelelő bizalmat. Hát hogyan is lenne meg?
A képzések is csak úgy áradnak, és már mindenki is „szenzorosság-, autizmus spektrum- és étkezési zavar-hírnök”.
Rendben van ez így? Talán költői a kérdésem…
De álljunk csak meg egy pillanatra, és mielőtt a hazai helyzetet tovább boncolgatnánk, nézzük meg, mi a helyzet Angliában, mondjuk az autizmus spektrum esetében:
Ha ellátogatunk az NHS England weboldalára, szembetalálkozunk országosan elfogadott és folyamatosan ellenőrzött irányelvekkel, valamint egy multidiszciplináris teammel (logopédus, pszichológus, ergoterapeuta, pszichiáter).
(Fontos megjegyezni: a gyógypedagógusi rendszer – mind a képzésben, mind a munkavégzésben – másképpen épül fel és valósul meg, mint nálunk.)
Az angol rendszerben standardizált eszközök kizárólagos használata van előírva. Ezzel szemben itthon, bár vannak módszertani segédletek, és az autizmus spektrum képzésünk világszinten kiemelkedő – bejártam Angliát, és meggyőződésem, hogy a legjobb gyógypedagógiai képzés itt, Budapesten, a Bárczin van –, a protokollok és irányelvek alkalmazása nem egységesen kötelező.
Ez minden szakirányunkra igaz. Vitatkozhatunk, miért – de a válasz szerintem egyszerű: azért áll így, ahogyan az egészségügy és az oktatás többi színtere is, mert erre már mi szakemberek sokszor nem vagyunk elegen. Itt már nemcsak a szakmai tudás és tapasztalat az, ami megoldást adna.
És akkor térjünk vissza a terápiás ellátásokhoz…
Most szándékosan nem a mozgásba ugrom – bár érinteni fogjuk
Az Egyesült Királyságban az NHS (nemzeti egészségügyi szolgálat) honlapján nyilvánosan elérhető lista található arról, mely terápiák vagy kezelések nem ajánlottak vagy károsak, a NICE (National Institute for Health and Care Excellence) irányelvei alapján.
Tehát van egy országosan elfogadott, kontrollált és mindenki számára elérhető weboldal, amely tájékoztatást ad arról, mely terápiák egyetlen központban sem ajánlottak.
Az NHS protokoll szerint az autizmus nem betegség, ezért nem is kell „gyógyítani”.
Az NHS szerint a következő kezelések nem ajánlottak vagy károsak:
– GcMAF, MMS („csodacseppek”), CEASE-terápia – Kelátterápia, oxitocin, vitamin-túladagolás – Oxigénkamra, neurofeedback, zenei integrációs tréning – Diéták (pl. glutén- és kazeinmentes étrend)
Ezeket Angliában tilos ajánlani.
Ezzel szemben… itthon tudjuk a valóságot. Nemcsak az autizmus spektrum, hanem a mozgásfejlesztések területén is hasonló a gond.
A fejlesztés nem üzlet – és nem is kellene, hogy az legyen. Tudományos alapokon, biztonsággal és tisztelettel kellene zajlania.
S itt állok, és azt látom: teljesen a feje tetejére állt minden. Hazánkban fantasztikus szakemberek és oktatók dolgoznak, de csodát tenni – vagy egy olyan rendszert működtetni, mint Angliában – anyagilag is támogatni kellene valakinek…
Na, de kinek? A választ mind tudjuk.
Beszéljünk erről. Ne hagyjuk, hogy minden ellátás elmerüljön.
Hivatkozás: NHS – “Treatments that are not recommended for autism” (2024) https://www.nhs.uk/conditions/autism/treatments-that-are-not-recommended
